Vendégkönyv

Vanesszsa

Augusztus 2019.

A medvék nyomában 24-31. Augusztus

Nagyon kedves embereket ismertem meg ezzen a helyen, a csapat akivel túráztam és a személyzet akik ott dolgoznak, sok új dolgot mutattak nekem, de a kilátás és az a sok hegy káprázatosan gyönyörű. Mindenkinek ajánlom aki szeret hosszútávon lovagolni és közben gyönyörködni a szebbnél szebb tájakon.

Gabriella

Àprilis 2019.

ERDÉLY LOVAS CSODÁJA

12 évvel ezelőtt abban a szerencsében volt részem, hogy lóháton túrázhattam Erdély szívében, ott is a Gyergyói havasokban, és Hargitán. Az élményeket és a kalandot együtt éltem át a családommal, a férjemmel, a 8, 11, 12 éves gyermekeinkkel. A lovas társaság neve akkoriban, akik ezeket a túrákat szervezték, Hipparion lovasudvar volt, és a sátras kör túrák a Gyergyószentmiklósi lovardából indultak. Azóta négyszer látogatunk vissza a meseszép, és egyben vadregényes hegyek közé lovagolni, és néhányszor kirándulni. A 7-10 napos túrák alatt, lóháton bejártuk a Sípost, a Sóvető-havast, Meggyes-tetőt, a Likas-havast, Vit-havast, a Magas-bükk-tetőt, Cengellér-hágót, a Tatár-havast, Ló-havast, Csofronkát, Fehér-mezőt, Nagy-Hagymást, Egyes-kőt, Tarvész-havast, Háromkút völgyét, Pongrác-tetőt, Gyergyói-medence, hogy csak párat említsek a nevezetes, tájegységek közül.
A térség lakói barátságosak, szívélyesek ízesen beszélik a magyar nyelvet. Sajátos kifejezéseik, szavaik balzsamozzák a magyar ember fülét, szívébe pedig meleg fuvallat árad hallatán. A hegyekben élők, a falvak, kisvárosok lakói életüket a természethez igazítják, tisztelve, és vigyázva azt. Őrzik őseik hagyományait. Egyszerű, ésszerű, és irigylésre méltó szép életet élnek közel a természethez.
A táj magával ragadó! Egyszerre bűbájos, és vadóc! A magasba törő sziklás hegyormok oldalán kedves kis lankák, meredélyek alján csillogó patakok, ligetes fennsíkok, sűrű erdők, szemet gyönyörködtetőek az év, és a nap bármely szakában. A hegyekben csend van, már-már ijesztően csend. A csendet a természet hangjai törik meg olykor-olykor. Egy-egy elröppenő erdei pinty, csilp-csalp füzike vagy más apró madárka csilingelő hangicsálása, fenyőfa hegyén egyensúlyozó énekes rigók trillái. Mikor a nap az ég tetején jár, a réteken színpompás mezei virágok ezreit lengeti a szél. Hajnalban kövér harmat cseppek hintáznak szirmaikon, majd lehullva, sietve csusszannak alá a leveleken, szárakon. A susogó fenyvesek varázslatos meséket mondanak az erdők minden létezőjéről, melybe egy-egy kiegészítőt a patakok csobogással sző bele. A magasban ragadozó madarak szél szárnyán keringőznek: karvalyok, vándor sólymok és törpe sasok. Éles hangjuk messzi száll, és visszhangzik a hegyek közt. Apró vadakra, kígyókra vadásznak. Medvék és farkasok járnak a sűrűben, elbújva, lesben állva. Vadásznak vagy alkalomra várnak, mikor csenhetnek el ezt-azt az embertől. Télen mikor a hideg szorító markában nagy az ínség, semmi, és senki nincs biztonságban tőlük. Ez itt a vadon minden szépségével, és veszélyeivel együtt.
Ebben a páratlan természet környezetben, a Kovács Péter-havason, a hegy oldalában található a Hipparion Lovastúra Központ. Tájhoz illő, hagyományos hegyi rönkházakban lehet megszállni, kilátással a Nagy-Hagymás szikláira, Csofronka hegyláncára. Jó idő esetén sátrakban is lehet aludni. A faházak éppen elegendő komforttal felszereltek ahhoz, hogy egy városból érkezett túrázni vágyó jól érezze magát. Viszont bizonyos dolgok hiánya, vagy korlátozottsága megadja az igazi, mindentől való kikapcsolódás lehetőségét. A házakban nincs villany és térerő sem! Az ember a Nappal kel és többnyire azzal is fekszik. Teljességgel átélhető a természet ritmusa. Csodás érzés. Sötétedés után, a tábortűz, a kandallók, a gyertyák világítanak, a Hold, és a csillagok, … no meg pár fejlámpa.
 
 
 
 
Az étkeztetést alapvetően a hagyományos erdélyi konyha határozza meg, de a házigazdák figyelembe veszik a speciálisan táplálkozó vendégeik igényeit is. Hétnyelven beszélő hegyen készült tejtermékekből, sajtokból, ordából, falatozhatunk. Mellé emberes méretű, illatos, ropogós, pityókás kenyerekből szelnek. Aki azon a vidéken jár, semmi képen ne hagyja ki a „vinetát”, a padlizsánkrémet, és a „kokojsza” fekete, tőzegáfonya lekvárt sem. Hosszan sorolhatnám a helyi ínyencségeket, így csak egyet írhatok, amivel megkínálnak, azt mind kóstoljuk meg, mert bármi kerül az asztalra az mind tiszta, egészséges helyi alapanyagokból készül, ízletes és tápláló étek.  
És végül, de nem utolsó sorban, essék szó a lovakról is. Kezdetben lipicai lovakból állt az állomány, mára került bele a csángó szabad ménesekből is. A hegyen a házak mellett van egy nagy terület, ahol szabadon mozoghatnak, játszhatnak, bírkózhatnak, legelhetnek, ihatnak, pihenhetnek. Élhetik a lovakhoz méltó ménesi életüket minden nap túra előtt és után is. – A csikók a hegyen születnek, és ott is nevelkednek emberekhez közeli ménesben. Egészségesek, és jól szocializáltak. A csikók kicsi koruktól követik anyjukat a túrákban, így megszokják a hosszú kitartó meneteléseket, és hogy a csapattal kell maradniuk bármilyen jármódban, és bármilyen terepviszonyok közt. A túrák során a különböző útvonalakon, mindig változó környezetben, a látványban, és a hangok között a csikók megszokják, hogy ne féljenek semmitől. Közben megerősödik a lábuk, a tüdejük a szívük. Kiváló hátasok lesznek 3 éves korukra, és néhányukat megtanítják vontatni, és kocsiba menni is. Ez a csikónevelés jelentősen megkönnyíti a túrázást, mert a lovak erőbeosztással, egymást figyelve, nyugodtan, biztonsággal teljesítik a távokat. Nyereg alatt is, összeszokott, együttműködő csapatként viselkednek. Mivel ménesi életüket az ember mellett élik, ahol napi szinten takarmányozzák is őket, így nem vadulnak el. Emberbarátok maradnak, bármikor befoghatók, jól kezelhetőek, megbízhatóak, kitartóak, odaadóak. A törődést, szeretetet meghálálják, igazi társként viselkednek a túrák során. Valamint a házigazda, Gall Csaba lovai alapos ismeretének tükrében minden lovas-túrázni vágyónak a megfelelő lovat ki tudja választani. Így lóháton bejárni Erdély eldugott mese szép szegleteit, mennyei élmény. Nekem és családom minden tagjának életre szóló élmények forrása lett. Még biztosan visszatérünk.
Kívánom mindenkinek, hogy egyszer jusson el a Hipparion Trails programjaira! És kóstoljon bele Erdély csücskének e vadregényes és tündéri világába! Akár lóháton, akár szekéren, vagy csak kirándulás alkalmával! Igazi „bakancslistás” történet!